Még nagyobb zűr lett a fejembe
Reggel kómásan battyogtam le a lépcsőn. A nappali előtt elhaladva megtorpantam. Mind a hárman háttal voltak nekem ezért nem is vettek észre. Semmi kedvem a nővéremhez aki nem mellesleg az iker tesóm. Undorító, ahogy mindenkit az ujja köré csavar. Azt mondják az ikerek különös kapcsolatban állnak egymással, de mi? Egész kis korunk óta, mint víz és tűz.Ő a vadabb gonosz módszerekhez folyamodik, feltűnési viszketegségben szenved. A célja, hogy minden olyat elvegyen tőlem ami boldoggá tenne. Én ennek teljes ellentéte vagyok. Legalább is szerintem. Mások nem tudom mit gondolnak rólam.
Félek, hogy elveszítem az öcsémet és Harryt. Félek, hogy Becky őket is elvenné tőlem. Akkor már tényleg senkim nem marad.
A félelmem kezd beigazolódni. Mikor beljebb mentem a szobába Alex egy csomagot bontott ki, míg Becky Harry ölében ült. Na ez volt mindennek a teteje. Még is mit képzel magáról ez a ringyó? Még ide se jön, de már le akarja nyúlni mindenem.
- Te még is mi a francot képzelsz magadról? Hogy lehetsz ilyen pofátlan? - keltem ki magamból. Becky csak önelégülten elmosolyodott.
- Neked is szia húgi. Én nem vagyok pofátlan csak gondoltam jobban meg ismerem a barátocskádat. - állt fel lassan a göndör lábairól.
- Nyugi Jess. Nem történt semmi. Csak beszélgettünk. - mondta teljesen nyugodtan Harry.
- És nézd. Becky hozott ajándékot. - mutogatta Alex a kapott ajándékát. Nem is hittem a fülemnek. Ilyen rövid idő alatt elcsábította őket? Miért utál ennyire?
- Ha az volt a célod, hogy az utolsó embereket is elvedd tőlem akik kötődnek hozzám, csak gratulálok. Azt hiszem sikerült. - rohantam fel a szobámba.
Csalódtam. Nagyot csalódtam. Bár mit vártam? Nem vagyok szép se okos, ezért nem is értettem Harry döntését. Miért engem választott? Vannak nálam sokkal jobbak, mint a drágalátos tesóm. Még egy napja se vagyunk együtt és úgy érzem ennyi volt a kapcsolatunk. Sejthettem volna, hogy ez nála csak egy fellángolás. Vagy inkább sajnálat?
A fürdőbe mentem és előkotortam az éles fém darabot. Már készültem végig húzni a bőrömön, mikor eszembe jutott nem zártam be az ajtót. Még időben eltettem a zsebembe a pengét, mert Harry benyitott. Karjai körém fonódtak.
- Menj vissza Londonba. A fiúknak szükségük van rád. Engem meg jobb ha elfelejtesz. Nem akarom, hogy csak sajnálatból legyél velem. Nincs szükségem a sajnálatodra. - magam se tudom miért mondtam ezt, amikor végre rátaláltam a nagy szerelemre, de csak jöttek a szavak egymás után.
Egész végig a padlót néztem. Nem mertem a szemébe nézni. Így is a könnyeimmel küszködök. Mielőtt bármit is mondhatott volna kikerültem és futásnak eredtem. Ugyan oda mentem ahol tegnap este voltam.
~ Harry szemszöge ~
Nem értem mi baja Jessnek. Tegnap még azt mondta szüksége van rám, ma meg, hogy menyek vissza Londonba. Ha ennek az az oka, hogy Becky az ölemben ült és beszélgettünk.... Nem. Nem hisz a semmiért nem akadhatott ki Jessica sem. Mire észbe kaptam már nem volt a szobába. Elindultam utána. Futottam, hogy utolérjem. - persze a távolságot meghagytam - Egy erdőhöz érve lelassítottam. Mit akarhat egy erdőben ez a lány? Lassan beljebb mentem. Mikor megláttam Jessit a földön feküdni.
~Jessica szemszöge~
Mindent elrontottam. Hogy lehetek ekkora barom? Nem értem sokszor saját magamat se. De Becky.... Csak a puszta jelenlétével feltud bosszantani. Harry meg... Na igen. Lehet mindent elrontottam és egy hisztis, féltékeny libának gondol.
- Ajj!! - adtam ki magamból dühömet. Felültem. Arcomat a tenyerembe temettem. A halk neszre felfigyeltem. Bodri ült le mellém és maga elé kezdett bámulni.
- Sajnálom, ha megbántottalak valamivel. Ha tudtam volna, hogy ennyire nem jössz ki jól a tesóddal akkor jó messziről elkerülöm. De egyet kérdezhetek? - aprót bólintottam. - Mi történt köztetek? - itt már a szemembe nézett. Elgondolkodtam, mit kéne most mondanom.
- Erről inkább nem szeretnék beszélni. - sütöttem le szemeim. - Nem kell sajnálnod. Én kérek tőled bocsánatot, amiért úgy viselkedtem, csak tudod... - rövid szünetet tartottam, majd folytattam. - Sok minden összejött most így és, hogy most megjelent... Még nagyobb zűr lett a fejembe. - pár könnycsepp is legördült az arcomon. Hazz készségesen letörölte hüvelyk ujjával őket.
- Shh. Nincs semmi baj. - ölelt magához. Hátamat kezdte nyugtatólag simogatni. Felnéztem csillogó zöld íriszeibe. Ajkaink közeledtek egymáshoz, míg egybe nem forrtak. Nyelveink vad táncot jártak, majd levegő hiányban elváltunk. Hangosan ziháltunk. - Szép ez a hely. - szólalt meg pár perc múlva. Beleültetett ölébe. Karomat nyaka köré fontam Ő meg a fenekemre csúsztatta. - Áu. Mi van a zsebedbe? - bele nyúlt a far zsebembe és kivette a tárgyat. Mikor meglátta, szemei kitágultak. El is felejtettem, hogy eltettem a pengét.
- S- sa-sajnálom. - amint kimondtam jó messzire elhajította a kis fém darabkát.
- Tegyük fel, hogy nem találtam meg és nem láttam. És neked eszedbe ne jusson még egyszer megtenni vagy csak megpróbálni.
Sziasztok! Meghoztam az új részt. Sajnálom a sok késést. Foghatnám az iskolára, de sajnos az ihlet hiány volt leginkább a baj. De végül csak megírtam. Remélem tetszett és hagytok magatok után nyomot. Nagyon örülnék pár kominak is. xDx
