2014. július 30., szerda

Első díjam


Köszönöm a díjat  Smile.:) - nak.

Szabályok:
- Írd ki kitől van!
- Írj magadról 10 dolgot.
- Válaszolj 10 kérdésre.
- Tegyél fel 10 kérdést.
- Küldd tovább 10 embernek.

10 dolog magamról:
- 13 éves leszek
- van egy kutyám
- az írásba tudom magam leginkább kifejezni
- egyik barátnőmmel van egy KFT-énk. :D
- 1 éve táncolok
- angolból jobb vagyok, mint magyarból :P
- szeretek énekelni, bár nagyon szar a hangom xD
- imádok esőben sétálni
- ha a barátaimmal vagyok, iszonyat hülye tudok lenni
- 8 nyelven tudok megszólalni

Válaszok:
- Nincs kedvenc könyvem. Csak blog
- Körbe utazzam a világot
- London
- Igen van, az írás
- Határozottan cica, maci, és kutya
- Mert leírhatom benne az érzéseimet
- Igen van
- Matek, Angol, Informatika, Rajz
- Idióta, figyelmes és ilyen szót még nem találtak fel xD
- One Direction, 5 Seconds of Summer, Demi Lovato, Little Mix, Robin

Kérdéseim:
- Mi a kedvenc zenéd mostanság?
- Mi a hobbyd?
- Kedvenc színészed?
- Kedvenc blogod?
- Mi a vágyad?
- Mi szeretnél lenni ha felnősz?
- Mi az amit utálsz?
- Kedvenc állatod?
- Kedvenc énekesed?
- Hová szeretnél utazni?

Akiknek küldöm:
- http://summer09byjustagirl.blogspot.hu/
- http://az-utolso-gyemant.blogspot.hu/
- http://testverekkozott.blogspot.hu/
- http://bulliedbyharrystyles.blogspot.hu/
- http://onedirectionloveyoumorethaneverything.blogspot.hu/
- http://69niallhoran.blogspot.hu/
- http://sinisterlarrystylinson-hu.blogspot.hu/
- http://stolemyheart1dfanfiction.blogspot.hu/

5. fejezet: Érzelmek

Végig néztem, ahogy a földre esik előttem törékeny teste. Gyorsan utána kaptam, hogy ne verje be a fejét. Rossz volt így látni. Kivittem a kocsimba. Befektettem a hátsó ülésre, majd a helyemre ültem és a házamhoz vezettem. Óvatosan kivettem az autóból és bevittem a lakásba. Felvittem a háló szobámba és letettem az ágyra és betakartam. Minden ellepett a sötétség. Nem csodálom, hisz már este tíz óra. Átvánszorogtam a fürdőbe, ahol letusoltam. Fel vettem egy boxert és befeküdtem Jess mellé. Legalább most úgy nézhetek rá, mint ha az enyém lenne és soha nem engedném el. Védelmezően átkaroltam a derekát és közelebb húztam magamhoz. Nem tudom mi ütött belém. Ilyet még egy lány közelébe sem éreztem. Mint ha valami felül kerekedne rajtam és nem én irányítanám az érzéseimet. Lehet ezt hívják szerelemnek? Vagy csak simán begolyóztam? Nem az képtelenség. De egy biztos Ő az aki fontosabb a saját életemnél is és nem akarom, hogy bárki más hozzá érjen, mert Ő csak az enyém, nem másé.
A gondolataimba merülve ragadott magával az álomvilág aminek nagyon örültem, mert életemben nem gondolkoztam ennyit és azt hiszem az agytekervényeim nem bírják a strapát.

Reggel mikor felkeltem, Jess még aludt. Lementem a konyhába. Főztem kávét és neki álltam valami reggelit csinálni. Rántotta. Ez az a kaja amit nem lehet elrontani. Hangokat hallottam. Gondoltam megnézem.
- Jó reggelt! - köszöntem egy kisebb mosollyal az arcomon. Nem válaszolt semmit csak gyorsan elment mellettem. - Hé hová mész? Elvigyelek?
- Haza kell mennem. És nem! Nem akarom, hogy bármi közünk is legyen egymáshoz. Csak ne keress. Ennél többet nem kérek. - folyt le pár könny az arcáról, amiket letöröltem. Ennyire elcsesztem volna? De én szeretem.
- De én... Szertelek! - gördült ki nekem is pár könnycsepp a szememből.
- Miért van az, hogy nem tudok benned bízni? Eljátszottad az esélyed. - szavai, mint ha tőrt szúrtak volna szívembe. De harcolni fogok érte. Megmutatom, hogy igen is bízhat bennem.

                                                                      ~Jessica szemszöge~

El akartam menni ebből a házból. Nem akartam tovább hallgatni Harry hazugságait.
- Te szeretsz? - kérdezte könnyekkel a szemébe. Még nem nagyon láttam férfit sírni, de nem is akarok többet. Rossz volt látni, hogy miattam sír. Lehet nem hazudik és tényleg szeret? Akkor bizonyítsa be. Nem fogom megint olyan könnyen adni magam. Nem tudtam a szemébe hazudni ezért nem mondhattam, hogy nem. De azt se, hogy igen, mert onnan már nincs vissza út. - Ezt vegyem egy igennek? - továbbra se szólaltam meg. Mellkasár vont és erős karjait a derekam köré fonta. Minden vágyam volt, hogy vissza öleljem és boldogan éljünk, de ennél most fontosabb dolgom van. Haza kell mennem. Mármint haza haza. Nem a londoni házba. De erről neki nem kell tudnia. Kibújtam öleléséből és az ajtó felé vettem az irányt. Majd nem akadály nélkül ki tudtam menni, de Harry megfogta a csuklómat mire felszisszentem. Kiakartam rántani, de túl erősen fogott, ami már tényleg kezdett fájni. Visszahúzott. Felhúzta az ingem ujját és meglátta a fáslit.
- Ne, Harry azt ne szedd le! - mondtam remegő hangon. Nem hallgatott rám. Elkezdte letekerni. Mikor leszedte, teljesen elfehéredett és kitágult szemekkel vizsgálta a csuklómat rondító vágásokat. Szorítása gyengült így könnyen kihúztam a kezem övéből.
- Miattam csináltad azokat? - mutatott a kezemre.
- Sok mindent nem tudsz rólam Harry. De ez így jobb is. Nem kérek senki sajnálatából. Legfőképp a tiédből. - mondtam ki utolsó szavaim. A taxim is megérkezett, amit még akkor hívtam mikor felkeltem. Beszálltam, lediktáltam a söförnek a címet és mentem. Mindent a hátam mögött hagyva. De a java még csak most jön.
Írtam Paulnak, hogy családi okok miatt nem tudok bemenni dolgozni egy-két hétig. Asht meg felhívtam, hogy küldje utánam Alexet, mert joga van neki is elbúcsúzni a nagyitól. A gondolattól is, hogy meghalt a nagymamám patakokban folytak a könnyeim. Mindig ő volt az aki megértett, aki mellettem állt és anyám helyett anyám volt. Vele mindig szívesen töltöttem az időmet.
- Megjöttünk hölgyem. - kifizettem az utat és az ismerős úton mentem végig, míg el nem értem az ajtóig. Bekopogtam. Kicsit vártam, de nem kellett sokat, mert nyílt az ajtó. Anyám és egy kisbaba állt előttem. Kérdőn néztem rá, mi közbe beljebb mentem.
- Ő a húgod, Emily. - az állam a földet verdeste meglepettségembe. - Tudom furcsának tartod, de örökbe fogadtuk. Úgy gondoltuk, ha már ti elmentetek legyen valaki az életünkben, hogy ne unatkozzunk.
- Szóval ha jól értem. Van egy gyerek akinek szintén tönkre akarod tenni az életét? Nem volt elég, hogy az enyémet és Alexét elbasztad, de még neki is?
- Hogy beszélsz velem? Tudtommal még mindig az anyád vagyok! - kiabált.
- Azt a rangot már akkor elvesztetted mikor először megütöttél. - suttogtam magam elé. Felrohantam a szobámba. Megkerestem a kulcsomat és már indultam is a nagyi házához. Mikor odaértem remegő kézzel nyitottam be. Olyan üresség járta át a testem. Amilyen barátságos hely volt ez, olyan hideg és sötét lett.
Az út elég hosszú volt. És elég sokat agyaltam, hogy észre vegyem már besötétedett. Felmentem a szobámba és hagytam, hogy befogadjon az álom világa.

                                                                  ~ Harry szemszöge~

- Még sok mindent nem tudsz rólam. - visszhangzottak a fejembe Jessica szavai. Nem tudom elképzelni miken mehetett keresztül ez a lány. Nem adott semmilyen jelet arra, hogy valami nem oké. Ahányszor láttam mindig mosolygott, viccelődött.
Felöltöztem és lassan bementem dolgozni. Hát ha ott tudok beszélni a reggel történtekről vele. Már mindenki bent volt mikor oda értem kivéve Jesst. Sose szokott késni. Sőt mindig előbb jön. Megkérdeztem Pault, hogy mikor jön a zongoristánk. Azt mondta egy-két hét múlva. Mi? Mi történhetett? Munka után elmentem Ashlynékhez. Ők biztos tudják mi történt. A házuk előtt állt egy taxi és épp Alex szállt be.
- Várj!
- Harry. Mit keresel itt? - kérdezte meglepetten.
- Jesst keresem. Nem tudod hol van?
- De. Épp haza tartok, mert hívott, hogy menjek én is. Azt nem mondta miért.
- Gyere akkor elviszlek. Csak mondd merre menyek.
Átszállt az én kocsimba és elindultunk. Elképzelni se tudtam mi történhetett. Remélem nincs semmi baj.

2014. július 27., vasárnap

4. fejezet: Zavarodottság

Mikor haza értem már mindenki aludt. Felmentem a szobámba, majd be a fürdőbe. Levettem a vizes ruháimat és beálltam a forró zuhany alá. A meleg víztől teljesen ellazultam. Minden gondolat kiszállt a fejemből és csak én voltam. De egyszer mindennek vége, ahogy ennek is. Elzártam a vizet és egy törölközőt tekertem magam köré, utána a hajamat is feltettem turbánba, hogy könnyebben száradjon. A zár egy kattanással jelezte, hogy kinyílt. Kimentem és az ágyam felé vettem az irányt, hogy felvehessem a pizsamámat.
- Tudod be kéne zárnod az ajtót, főleg estére. - félelmemben felsikítottam, aztán felismertem a hangot. Felkapcsoltam a lámpát és Harry felé fordultam.
- Mit keresel itt? - néztem a szemébe.
- Nálam hagytad a telefonodat. És meg akartam nézni hogy vagy. - sütötte le szemét. Arcára szomorúság szökött. Elvettem a kütyüt a kezéből és idegesen az ágyra dobtam.
- Hogy, hogy vagyok?! Azok után még meg mered kérdezni?- keltem ki magamból. Visszagondolva a történtekre könnyek kezdték szúrni a szememet, de nem engedtem nekik utat. Nem akartam előtte elgyengülni. -  De ha nagyon tudni akarod nagyon is jól érzem magam, így legalább megtudtam milyen is vagy valójában! - nehéz volt kimondani a szavakat, főleg úgy, hogy nem is igazak.
- Figyelj én sajnálom, ha megbántottalak. De... - vakarta meg a tarkóját.
- Ne mondd ki. Sejtem mit akarsz mondani, de inkább ne. Az lesz a legjob, ha most elmész és soha többet be nem teszed a kapun a lábad. - mentem az ajtóhoz és kiinvitáltam. Becsaptam az ajtómat és a biztonság kedvéért be is zártam. Gyorsan felvettem a pizsimet és bementem a fürdőbe. Patakokban kezdtek hullani a könnyeim. A tükörképemmel néztem farkas szemet. Egyre lejjebb vezettem a tekintetemet míg meg nem állapodott a csuklómon. Elő vettem a zárt fiókból egy pengét. Lecsúsztam a hideg csempén és a vékony bőrhöz tartottam az éles tárgyat és végig húztam. Van rajta már jó pár heg, de ideje újakat csinálni.
Azt hittem, ha eljövök otthonról minden megoldódik. A kibaszott életem végre helyre jöhet. Naiv voltam, hogy reménykedtem. Mindig reménykedtem, hogy egyszer csak minden megoldódik. Ez volt az egyetlen ments váram. A remény. De mint mondani szokták a remény hal meg utoljára. És azt hiszem most tudatosult bennem, hogy bizony az is meghalt. Rajtam már senki sem segíthet csak a halál. De ezt még nem tehetem meg. Még nem hagyhatok itt mindent.
Még nagyon sok emlék futott át az agyamon. Ilyenkor visszavágyódok az ovis korszakomra. Akkor minden rendben volt. Miket beszélek semmi se volt rendben. Semmi sincs rendben amióta az eszemet tudom. Csak akkor még nem foglalkoztam vele. Nem érdekelt, mert gyerek voltam. Elvoltam a saját kis álom világomban. De ez nagyon hamar megváltozott. Szerencsére Louis nem tudott anyámmal való viszonyomról. De jobb is ez így. Nem kérek a sajnálatukból. Nem akarom, hogy csak azért legyenek velem kedvesek, mert sajnálnak. Ami meg Harryt illeti. Irtó mérges vagyok magamra amiért nem tudtam nemet mondani. Nem tudom mi ütött belém. Nem tudom miért mentem bele ebbe az egészbe, de már nagyon bánom. Furcsa is volt, hogy Harry megcsókolt, hisz hozzám így még senki se vonzódott. Mindenki rusnyának tartott. Csak nevettek rajtam. Ezért nem is hibáztatom Harryt. De szörnyű abban a tudatban élni, hogy csak egy menetre kellettem neki semmi többre. És én hülye megadtam neki amire vágyott, ezzel oda adva neki legféltettebb kincsemet. Egy ribanc vagyok. Semmi más. És a ribancok nem érdemlik meg az életet, ahogy én sem. De valami miatt képtelen vagyok megtenni az öngyilkos kísérletemet. Valami megmagyarázhatatlan érzés miatt.
Amíg gondolkodtam számtalanszor végig húztam a fémet a kezemen. Felálltam, hogy leöblítsem a vért a bőrömről és kitisztuljanak a sebek. Fáslival bekötöttem, majd visszamentem a szobámba. Felvettem egy vékony pulcsit, hogy ne látszódjon a fásli, mert ha Ash rájön, hogy még mindig csinálom tuti kinyírna. Befeküdtem a jó puha ágyba és álomba sírtam magam.

- Jó reggelt idegen! - mondta Zack mi közbe a müzliét tömte magába.
- Jobbat! - morogtam. Elővettem a szekrényből egy bögrét és teletöltöttem jó erős kávéval.
- Te azt meg akarod inni?! Na add ide csinálok neked normális kávét. Addig elmesélhetnéd mi a baj. - Zack már jól ismert. Még talán Ashlynnél is jobban. Tudta mikor milyen kedvem van. Bár ez lehet egy titkos képesség is. Nem tudom.
- Nincs semmi. Hol vannak a többiek? - váltottam témát.
- Ash elment a ház tulajdonosához Alex meg elkísérte.
- Valami történt?
- Nem csak.... Csak úgy döntöttünk itt mindenkinek jobb ezért ide költözünk. Szóval üdv itthon. - mosolygott.
- Hát ez huha. Én meg azon gondolkodtam, hogy nem megyek fő sulira. - mondtam ki amin már egy ideje gondolkodom.
- És akkor mihez kezdesz?
- Kaptam egy munka ajánlatot, miszerint dalszerző lehetek és zongorista. Tegnap azért maradtam sokáig.... Uhm... Szóval, mert Paullal beszélgettem.
- Ez nagyszerű. Legalább azt csinálhatod amit mindig is akartál. Megmutathatod mindenkinek a rejtett képességedet. - kacsintott.
- Jujj annyira büszkék vagyunk rád Jess. - ugrott két ember a nyakamba. Még egy órán keresztül beszélgettünk, majd összeszedtem a cuccaim felöltöztem és elindultam dolgozni. - Igen felhívtam Pault, hogy elfogadom az ajánlatot és szívesen dolgoznék neki. - Mivel meleg van nem vehettem fel nagykabátot se pulcsit, mert a végén még rajtam röhögnének. Ezért egy farmer sortot választottam hozzá egy fekete trikó és egy hosszú ujjú kockás inget és egy fekete torna cipőt, hozzá való táskával.
Mikor beértem a studióba senki nem volt ott. Ledobtam magam a kanapéra és lehunytam a szemeimet. Lejátszódott a szemem előtt a tegnap este minden egyes darabkája.
A folyosóról hangok szűrődtek ezért gyorsan letöröltem könnyeimet és felültem.
- Szia Jessi! - köszönt egyszerre a négy srác. Pontosabban Niall, Louis, Liam és Zayn.
- Sziasztok! - öleltem meg őket egyesével. Kicsit örültem, hogy nem látom Harry képét a tegnap történtek után.
- Jó reggelt. Kezdhetjük a munkát? Hol van Harold? - nézett körbe. - Nem igaz, hogy mindig rá kell várni.
- Nem kell várni. Itt vagyok. - esett be az ajtón az emlegetett szamár. Furcsa volt látni. Eddig mindig élet vidám volt, mosolygós. De most. Most teljesen más. Sötét karikák a szeme alatt és a stílusa nem törődöm.

                                                                ~ Harry szemszöge ~

Nem tudom mi ütött belém amikor elküldtem Jessicat. Össze voltam zavarodva. Abba se voltam biztos, hogy ő viszont szeret engem, hogy neki nem jelentett semmit, hogy csak egy éjszaka volt az egész. És igen csak annyi lett, mert én hülye elüldöztem. Akkora egy balfasz vagyok. Az életembe végre jön egy lány - aki már kész nő - még nem is is merjük nagyon egymást, de egyik éjszaka beteljesült amit mindig is akartam sőt még több is, hisz én voltam neki az első. Erre ahelyett, hogy most boldogan a karjaim közt tarthatnám és munka közben csókokat lopni tőle ezzel a főnökünk idegeire menve. Nem. Távolság tartóak vagyunk egymással. Sőt még rám se néz, ami nagyon bánt. Vége. Most már tényleg vége annak ami el se kezdődhetett. És ez kurvára nem oké. Tegnap este mikor visszavittem a telefonját dühös volt rám. Amit megértek. És nagyon is igaza van. Én is kibaszott dühös vagyok magamra. - Fogok vele beszélni. Muszáj beszélnem vele. - mondtam magamnak.
Sikeresen felvettük a dalokat. Jess már indult haza. Elköszöntem a fiúktól és utána rohantam. De nem láttam sehol. Visszamentem az épületbe, hát ha ott maradt, de ott se találtam. Már kezdtem feladni a keresést, amikor az egyik szobából hangok szűrődtek ki. Be nyitottam.
- Jess!! - kiabáltam.

2014. július 20., vasárnap

3. fejezet: Ajánlat

                                                           ~ 5 nappal később ~

Az igazat megvallva nem akartam dalszövegeket írni másoknak főleg, hogy azt meg is akarják jelentetni nyilvánosan. Teljesen más amikor a szobámban ülve írok, mert tudom, hogy akkor csak magamnak írok és az nem tudódik ki. Ezáltal senki nem tud róla.
A suliban is mindig ez volt. Féltem. Féltem, hogy kinevetnek a bénaságom miatt. Mondhatni lámpa lázam van. Ezért voltam hálás Ashnek mindig. Mivel egy osztályba jártunk, de mégse volt teljesen egyforma az órarendünk, mert más más szakra jártunk. Ő a művészetire, én meg a zeneire. De a fő tantárgyakra együtt jártunk. Amikor olyan feladatot kaptunk, hogy valamiről valakiről vagy csak egy szimpla fogalmazást kellett írni, mindig megkértem Asht, hogy csinálja meg helyettem (persze azért egy kicsit segítettem, hogy ne egyedül csináljon mindent).  Az elején mindig mondta, hogy én is megtudom csinálni mert van hozzá tehetségem, de a végén már belefáradt és egy nagy sóhaj kíséretében átvette a feladataimat.
Ebben a pár napban már az is az eszembe jutott, hogy szólok Lounak keressenek valaki mást a helyemre, mert képtelen vagyok bármit is írni. De persze a drága jó barátaim és az öcsém mindig lebeszéltek róla.
Ezért a napjaim nagyobb részét a studió zongorája felett görnyedve töltöm és próbálok eladható dalt kiokoskodni.
Így az ötödik napra egész belejöttem és már három dalt is sikerült megcsinálnom. És most dolgozok a negyediken. A srácok minden nap többször jöttek kíváncsiskodni és egy csomó kérdéssel halmoztak el. Persze egyre sem úgy válaszoltam, ahogy ők akarták volna, de ezen csak egy jót nevettem. Főleg a nevetséges arc kifejezésükön.
Eljött az a nap amikor be kell mutatnom nekik a dalokat. A főnökük Paul is itt lesz, hogy bírálja az eladhatóságot, mert szerinte a fiúk mindenre igent mondanának.
- Jessica akkor megmutatnád mire jutottál öt nap alatt? - kérdezte Paul. Lassan közelítettem a zongorához, de előtte kiosztottam mindenkinek a szövegét. Leültem a hangszer elé.
- Az első dal a Right Now. Mindenkinek oda van írva mikor jön és mit kell énekelnie, ahogy az összes többinél így lesz. Ha akarjátok változtathattok rajta. Én csak a hangszíneteket vettem figyelembe úgy dolgoztam. Ismerkedjetek a szöveggel. És akkor bele is kezdenék.
Lenyomtam az első hangot, majd a következőt és így tovább. Lassan jött az a rész amikor a hangomat is meg kellett nekik mutatnom, amit nagyon nem akartam, de muszáj volt. Most is ugyan úgy féltem, mint amikor a suliban ének órán kellett egyedül énekelnem. Becsuktam a szemeimet így egész bele éltem magam a dalba. A hangok követték egymást, ahogy a szavak is, míg nem véget ért.
A kétségeim rögtön elmúltak amikor megláttam a többiek tekintetét. A legtöbbjük próbált erős maradni, de szegény Niallnak kellett hozni a papírzsepiket. Ezek szerint ő a legérzékenyebb a bandában.
A következő dal a Half a Heart. Ahhoz viszont az aláfestő zene a gitár volt. Ezt is hasonló sikerrel fogadták. De a személyes kedvencemet ami talán a legjobbra sikerült azt a végére tartogatom. A harmadik a You&I. Ehhez is maradt a gitár. Ezen is hamar túl estem. Letettem a gitárt a helyére és a srácokra néztem.
- Ezek csodálatosak lettek Jess. Tudtam én, hogy te kellesz nekünk. Más ember ennyi idő alatt talán egyet se hozott volna össze míg te hármat is. - ölelt át Louis.
- Igen ezek annyira meghatóak. - sírt fel Niall. A többiek csendben ültek és hevesen bólogattak.
- Köszönöm, de nem ezek a legjobbak a negyedik dal egyben a személyes kedvencem még hátra van. Előre is elnézést kérek tőled Niall a következő dalért ha még jobban elkezdesz sírni.
Azzal a lendülettel visszaültem a zongorához és elkezdtem a Strong című dalt játszani és énekelni. A végére mind a hatan állva tapsoltak, majd Paul megindult felém.
- Jessica. Beszélnünk kell. - bólintottam egyet, hogy mondja bátran. - Négy szemközt. - Kimentünk az ajtó elé. - Tudod rég nem találkoztam ilyen tehetséggel. Éppen ezért szeretném ha te lennél hivatalosan is a One Direction dalszöveg írója és zongoristája. Havi fizetés. Turnék, koncertek. És ami a legjobb hír név. Nos mit mondasz? Benne vagy?
- Hát nem is tudom. Muszáj most rögtön válaszolnom?
- Természetesen nem. Csak azt kérem a hónap végéig értesíts engem, hogy döntöttél velünk tartasz vagy sem.
Visszamentünk a studióba, ahol éppen Niallt nyugtatgatták a fiúk.
- ....Niall nyugodj már meg ezek csak dalok. Semmi valóság alapjuk nin...- folytatta volna Liam csak beléptünk az ajtón. Én csak mosolyogtam és oda battyogtam a kanapéhoz ahol a szöszi ült.
- Jessi ezeknek a daloknak van valami valóság alapjuk? - nézett a szemembe. Kérdésén felnevettem.
- Dehogy is ezeket csak kitaláltam.
- Akkor jó. Éhes vagyok. Ti nem? - hirtelen hangulat váltásán eléggé meglepődtem, de ő már csak Niall a bélpoklos.
- További jó munkát, de nekem haza kell mennem. Eléggé késő van már biztos hiányolnak a barátaim. Sziasztok!
Az épületből kiérve lágyan fújt a szél. Hiába van nyár itt Londonban még hideg volt egy kicsit. Gyalog indultam haza, így egy kicsit ki tudom szellőztetni a fejemet. Szerencsémre még az eső is elkezdett zuhogni. Bár nem bántam, mert nagyon szerettem az esőben sétálni és elázni. Ez valahogy mindig megnyugtatott. Főleg amikor otthon voltam egy kiadós veszekedés után, mindig eljöttem a házból. Amíg nem találtam meg a kedvenc helyemet addig csak az utcán sétálgattam. Aztán megtaláltam az erdőben egy kis rétet, ahol volt egy kisebb vízesés, ami egy kis patakba torkollott. Én a patak szélén szoktam ülni és a tükörképemet bámulom, vagy épp a puha fűben fekszek és úgy gondolkodok a nyomorult életemen.

                                                                ~ Visszatekintés ~

- Jessica azonnal gyere vissza a házba! - üvöltötte anyám az ajtóból. Mindig itt lyukadunk ki. Ő ordibál velem, mert valamit sose csinálok jól. Én meg lenyelem amit mond.
Ahogy tudtam úgy futottam előre. Akkor találtam meg azt az eldugott területet az erdőben. Leültem a patak mellé és csak bámultam magamat. A szemem lekalandozott a csuklómon húzódó hegekre és a szememből rögtön elindultak a szűnni nem akaró könnyek. Elgondolkodtam az életemen. A nagymamámon kívül senkim sincs csak az öcsém, de ő még kicsi és meg kell védenem. Ott határoztam el, hogy minden erőmet összeszedve nem fogom hagyni magamat. Igen is ki fogom mondani amit gondolok.

                                                              ~ Visszatekintés vége~

- Hahó Jess. - szólongatott egy hang. Annyira elkalandoztam, hogy arra sem emlékszek, hogy kerültem egy parki padra. Felnéztem a földről és Harry csillogó szemével találtam magam szemben.
- Szia Harry. Te mit keresel itt?
- Haza fele tartottam... - mutatott az útszélén álló kocsijára. - Amikor megláttam egy ismerős lányt a szakadó esőben ülni egy padon. Te sírtál? - lesütöttem szemeimet. - Hé. Mi történt? - ült le mellém. Az esőtől a haja a homlokára tapadt, a ruhái a testéhez. Így még sexysebben néz ki mint amúgy. Persze mindenhogy tökéletes.
- Minden oké, csak előjött pár rossz emlék. - néztem bele szemébe. Percekig bámultuk egymást, majd közeledni kezdtek az ajkaink egymás felé míg nem egybeforrtak. Ajkain lassan mozogtak de annál szeretet teljesebben. Harry a nyelvével végig szántott alsó ajkamon, ezzel bejutást kérve, amit meg adtam neki. Nyelveink táncba hívták egymást és egyre vadabb csók lett belőle.
- Gyere a végén még megfáznánk amit nem szeretnék. - kacsintott. Az úton végig nagy mosoly húzódott ajkain, amitől nekem is mosoly szökött arcomra.

2014. július 15., kedd

2. fejezet: Szívesség

Egész este forgolódtam. Nem bírtam aludni. Lehet, hogy kellett volna innom egy keveset tegnap a buliban, de az az igazság, hogy nem szeretem az alkohol ízét.
Kikeltem az ágyból, majd lebattyogtam a konyhába. Főztem egy jó erős kávét és azzal a kezemben ültem ki az erkélyre. Ott néztem a nap felkeltét. Igazán gyönyörű látvány volt.
- Jó reggelt. Mióta vagy már fent? - ülte a mellettem lévő fotelba az öcsém.
- Pár órája. - vontam meg a vállam.
- Te figyelj már. Louis annyira ismerős volt nekem tegnap, de nem tudom honnan. Segítenél egy kicsit? - kijelentésén elnevettem magam. 
- Még nagyon kicsi voltál amikor a szomszédban laktak. Legjobb barátok voltunk. Mindent együtt csináltunk, de aztán elköltöztek így ez az idő elmúlt. Azóta nem is beszélgettünk kivétel a tegnap este.
- Ahha. És nem gondolod, hogy be kéne pótolni azt az időt? Nagyon kedvesek mind az öten. - az utolsó mondata megdobogtatta a szívemet ,visszagondolva a tegnapi találkozásra és Harryre.
- Mi van öcsi csak nem sztárokkal akarsz lógni? - ütöttem bele játékosan a vállába. Végül is nem mondott hülyeséget Alex, hogy találkozhatnánk Louval meg a többiekkel. Még jó, hogy tegnap számot cseréltünk. A telefonomból kikerestem a számát és tárcsáztam. Megbeszéltem vele egy találkozót. Lediktálta a címet, mert elvileg lenne valamiféle munkája a számomra persze ha beleegyeztem.
Többiek is felkeltek pár óra múlva és megbeszéltem velük, hogy elmegyek egy két órára. Gyorsan felöltöztem és elindultam egyedül Ashlynnel, Zackkel és Alexel az oldalamon. Hát igen ők már csak ilyenek. Alex a hírnév miatt akart jönni. Ash azért mert híresek és hátha ismerik a kedvenc színészét egyben annak a bandáját. Zack meg, hogy szemmel tarthassa Asht.

- Sziasztok! - öleltünk meg mindenkit a stúdióba érve. - Bocsi a késésért. Úgy volt, hogy egyedül jövök de közben változott a terv. - mosolyogtam.
- Nem baj örülünk a társaságnak. - mondta Niall.
- Szóval, mi is lenne a dolgom?
- Jaj ne siessünk ennyire előre. Üljetek le. Éppen egy tavalyi klippet veszünk újra, mert feltörték a VEVO csatornánkat és az összes videót kitörölték amiket csak úgy tudunk pótolni, ha újra felvesszük őket. Ez az utolsó, de még nincs kész ezért egy kicsit üljetek le és várjatok. Amúgy a nevem Paul. A srácok "főnöke" vagyok.
Hátrább mentünk és leültünk. Elindult zene. Bejöttek a srácok, majd Zayn kezdte az éneklést akit Liam váltott fel, utána egy közös rész. Miközben Zayn és Liam énekelt végig éreztem magamon valaki tekintetét, de akárhányszor oda néztem nem láttam senkit.
A soros Lou volt, majd jött Harry. A hangja csodálatos volt, mint ha nem is egy ember énekelt volna, ha nem egy Földön járó Angyal. Mikor a tekintetünk összetalálkozott, úgy éreztem csak nekem énekel. Enyhe pír szökött az arcomra és a fellegekben éreztem magam. Lehetetlen ilyen hamar beleszeretni valakibe, de hát erre van a mondás " Semmi sem lehetetlen."
Megint közösen énekeltek aztán jött Niall soloja, végül de nem utolsósorban Harry. Egész végig engem nézett, de én már féltem ránézni nehogy eláruljam magam. A legvégén közösen befejezték. Lekapcsolódtak a kamerák a zenének is vége lett majd a fiúk lepacsiztak egymással.
- Jessica ha nem bánod akár ma neki kezdhetnél a munkának. - szólalt meg Paul.
- De még azt se tudom mi a feladatom.
- A rajongóknak megígértük, hogy a következő albumunkra a dalokat mi fogjuk megírni és nem lesz senki közreműködő. Idáig nagyon jól haladtunk a gyors számokkal. De kellenének lassú érzelmes számok is, de egyikünknek se jut eszébe semmi leírható dolog ezért.... - magyarázta Harry.
- És itt jövök én a képbe. - mindenki hevesen bólogatott. - De én nem tudok dalszövegeket írni. Amúgy is honnan veszitek, hogy én.....- gondolkoztam el. - LOUIS!! - fordultam felé és kérdőn néztem rá.
- Ne mondd, hogy nem tudsz dalokat írni. Nem emlékszel?
- De emlékszek. Harmadikosok voltunk Lou. Azt se tudtuk mi az a rím.
- Na jó. Elmondanátok miről van szó? - érdeklődött Liam.
- Harmadikosok voltunk, amikor ének óránk volt és az egyik lány egy bizonyos Sophia írt egy "dalt" hogy nyalizhasson a tanárnak. Mikor előadta Jess kiakadt, hogy ez egyáltalán nem dal ezért a tanárunk mondta neki, hogy ha ennyire ért hozzá írjon egyet. Ő persze másnapra behozott ötöt is, hogy bizonyítson.
- Eleget hallottam. Na Jessica mit mondasz? Segítesz a fiúknak?
Kicsit elgondolkodtatott a dolog. De végül hamar eldöntöttem mit akarok. Talán túl hamar.
- Rendben segítek. Mikor kezdjek? - a barátaim mind öröm ujjongásba kezdtek és rámugrottak, majd jól megölelgettek.