2014. július 15., kedd

2. fejezet: Szívesség

Egész este forgolódtam. Nem bírtam aludni. Lehet, hogy kellett volna innom egy keveset tegnap a buliban, de az az igazság, hogy nem szeretem az alkohol ízét.
Kikeltem az ágyból, majd lebattyogtam a konyhába. Főztem egy jó erős kávét és azzal a kezemben ültem ki az erkélyre. Ott néztem a nap felkeltét. Igazán gyönyörű látvány volt.
- Jó reggelt. Mióta vagy már fent? - ülte a mellettem lévő fotelba az öcsém.
- Pár órája. - vontam meg a vállam.
- Te figyelj már. Louis annyira ismerős volt nekem tegnap, de nem tudom honnan. Segítenél egy kicsit? - kijelentésén elnevettem magam. 
- Még nagyon kicsi voltál amikor a szomszédban laktak. Legjobb barátok voltunk. Mindent együtt csináltunk, de aztán elköltöztek így ez az idő elmúlt. Azóta nem is beszélgettünk kivétel a tegnap este.
- Ahha. És nem gondolod, hogy be kéne pótolni azt az időt? Nagyon kedvesek mind az öten. - az utolsó mondata megdobogtatta a szívemet ,visszagondolva a tegnapi találkozásra és Harryre.
- Mi van öcsi csak nem sztárokkal akarsz lógni? - ütöttem bele játékosan a vállába. Végül is nem mondott hülyeséget Alex, hogy találkozhatnánk Louval meg a többiekkel. Még jó, hogy tegnap számot cseréltünk. A telefonomból kikerestem a számát és tárcsáztam. Megbeszéltem vele egy találkozót. Lediktálta a címet, mert elvileg lenne valamiféle munkája a számomra persze ha beleegyeztem.
Többiek is felkeltek pár óra múlva és megbeszéltem velük, hogy elmegyek egy két órára. Gyorsan felöltöztem és elindultam egyedül Ashlynnel, Zackkel és Alexel az oldalamon. Hát igen ők már csak ilyenek. Alex a hírnév miatt akart jönni. Ash azért mert híresek és hátha ismerik a kedvenc színészét egyben annak a bandáját. Zack meg, hogy szemmel tarthassa Asht.

- Sziasztok! - öleltünk meg mindenkit a stúdióba érve. - Bocsi a késésért. Úgy volt, hogy egyedül jövök de közben változott a terv. - mosolyogtam.
- Nem baj örülünk a társaságnak. - mondta Niall.
- Szóval, mi is lenne a dolgom?
- Jaj ne siessünk ennyire előre. Üljetek le. Éppen egy tavalyi klippet veszünk újra, mert feltörték a VEVO csatornánkat és az összes videót kitörölték amiket csak úgy tudunk pótolni, ha újra felvesszük őket. Ez az utolsó, de még nincs kész ezért egy kicsit üljetek le és várjatok. Amúgy a nevem Paul. A srácok "főnöke" vagyok.
Hátrább mentünk és leültünk. Elindult zene. Bejöttek a srácok, majd Zayn kezdte az éneklést akit Liam váltott fel, utána egy közös rész. Miközben Zayn és Liam énekelt végig éreztem magamon valaki tekintetét, de akárhányszor oda néztem nem láttam senkit.
A soros Lou volt, majd jött Harry. A hangja csodálatos volt, mint ha nem is egy ember énekelt volna, ha nem egy Földön járó Angyal. Mikor a tekintetünk összetalálkozott, úgy éreztem csak nekem énekel. Enyhe pír szökött az arcomra és a fellegekben éreztem magam. Lehetetlen ilyen hamar beleszeretni valakibe, de hát erre van a mondás " Semmi sem lehetetlen."
Megint közösen énekeltek aztán jött Niall soloja, végül de nem utolsósorban Harry. Egész végig engem nézett, de én már féltem ránézni nehogy eláruljam magam. A legvégén közösen befejezték. Lekapcsolódtak a kamerák a zenének is vége lett majd a fiúk lepacsiztak egymással.
- Jessica ha nem bánod akár ma neki kezdhetnél a munkának. - szólalt meg Paul.
- De még azt se tudom mi a feladatom.
- A rajongóknak megígértük, hogy a következő albumunkra a dalokat mi fogjuk megírni és nem lesz senki közreműködő. Idáig nagyon jól haladtunk a gyors számokkal. De kellenének lassú érzelmes számok is, de egyikünknek se jut eszébe semmi leírható dolog ezért.... - magyarázta Harry.
- És itt jövök én a képbe. - mindenki hevesen bólogatott. - De én nem tudok dalszövegeket írni. Amúgy is honnan veszitek, hogy én.....- gondolkoztam el. - LOUIS!! - fordultam felé és kérdőn néztem rá.
- Ne mondd, hogy nem tudsz dalokat írni. Nem emlékszel?
- De emlékszek. Harmadikosok voltunk Lou. Azt se tudtuk mi az a rím.
- Na jó. Elmondanátok miről van szó? - érdeklődött Liam.
- Harmadikosok voltunk, amikor ének óránk volt és az egyik lány egy bizonyos Sophia írt egy "dalt" hogy nyalizhasson a tanárnak. Mikor előadta Jess kiakadt, hogy ez egyáltalán nem dal ezért a tanárunk mondta neki, hogy ha ennyire ért hozzá írjon egyet. Ő persze másnapra behozott ötöt is, hogy bizonyítson.
- Eleget hallottam. Na Jessica mit mondasz? Segítesz a fiúknak?
Kicsit elgondolkodtatott a dolog. De végül hamar eldöntöttem mit akarok. Talán túl hamar.
- Rendben segítek. Mikor kezdjek? - a barátaim mind öröm ujjongásba kezdtek és rámugrottak, majd jól megölelgettek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése